Korosztályi sajátosságok a babaúszásban

Ez egy nagyon fontos poszt, órákon sokat beszélünk erről. Kicsit hosszú, de sokat segíthet, hogy megértsd a gyermekedet.

A babák növekedése, fejlődése során tapasztaljuk, hogy minden korosztálynak megvannak a sajátosságai, ezek a foglalkozásokon ugyanúgy jelentkeznek, mint a hétköznapokban, sőt gyakran még fokozottabban. Ha tisztában vagyunk ezekkel a sajátosságokkal, könnyebben megértjük a babánk viselkedését.

·         3-6 hónapos kor: a babánk még kicsi, mostanában kezd ismerkedni a külvilággal, annak zajaival, fényeivel, illatával. Alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez, ami neki még nem olyan könnyű. Amikor első alkalommal megjelentek a babaúszó foglalkozáson, gyakran előfordul, hogy sír, nyugtalan a baba. Ez nem azért van, mert nem szereti a vizet. Egyszerűen nagyon új a környezet, lehet akkor lát először ennyi vizet. Mások a hangok, zajosabb a környezet. Esetleg melegebb vízhez van hozzászokva, a levegő hőmérséklete is hűvösebb lehet, mint otthon.

Amit tehetünk, hogy otthon megpróbáljuk előkészíteni a foglakozásra. Kicsit hűvösebb vízhez szoktatjuk. ( 35 C fok) Ennek a menete úgy néz ki, hogy a megszokott fürdővizet minden nap csak fél fokkal kevesebbre állítjuk be, így fokozatosan elérve a 35 C fokot.

·         6-9 hónapos kor: 6 hónapos kor után babánk már jól alkalmazkodik a változó körülményekhez. Ekkor már kifejezetten élvezi a vizet, a foglakozásokat. Nyitott a külvilág felé, érdekli minden, ami körülötte zajlik. Éppen intenzíven el kezdett fejlődni a mozgása. Ez a foglakozásokon is megjelenik. Eddig ügyesen tudtad csinálni a hátúszást a babával, de most már nem biztos, hogy sikerül. A lába égnek áll, azonnal fel akar ülni, forgolódni próbál, néha tiltakozik, sír. Ez egy természetes folyamat, hiszen a természet azt diktálja neki, hogy az eddigi vízszintes helyzetből ideje már a függőleges irányba elmozdulni, azaz a szárazföldön már próbál négykézlábra állni, felülni, esetleg felállni. Ha ezzel tisztában vagy, akkor nem esel kétségbe, hogy az eddig ügyes babád most miért nem akarja csinálni a feladatot.

·         9-12 hónapos kor: A baba ekkor már intenzíven mozog, felül, feláll, akár már megtette az első önálló lépéseit is. Ekkor jön a következő nehéz időszak. Biztosan olvastál vagy hallottál már a szeparációs szorongásról. Ez az a jelenség, amikor a babád sír, ha más kezébe akarod adni, vagy egy percre sem tudod magára hagyni, vagy állandóan kézben, ölben akar lenni. Esetleg még az alvás is problémás. Ez is természetes viselkedésforma. A mozgás fejlődésével a gyermek előtt kitárul a világ, ráeszmél, hogy a megszokott kis világa sokkal nagyobb, mint ahogy ő azt gondolta. Könnyű anyától-apától messzebbre kerülni. A nagy szabadságban egyszer csak észreveszi, hogy nincs körülötte anya vagy apa és ettől megijed. Ezért kerülni szeretne minden olyan helyzetet, ahol nem apa vagy anya fogja, vagy nem őket látja. Ez a jelenség a foglakozáson is előtérbe kerül, sírhat, ha az oktató a kezébe veszi, vagy ha anyának háttal van, szembe a többi babával szintén megijed, hogy csak idegen arcokat lát. Ennek az időszaknak a hossza változó, van, akinél 2-3 hét, de van olyan gyermek, akinél akár több hónap is lehet. Itt is csak azt tudom javasolni, hogy türelem kell és továbbra is érdemes az órákon megjelenni. Sőt, ha többször tudtok jönni, akkor akár hamarabb oldódhat a babában a feszültség.

·         12-18 hónapos kor: Ennek a kornak a második szeparációs szorongáson felüli szépsége a dackorszak. A gyermekünk ráeszmélt, hogy van saját akarata és ezt igen intenzíven ki is nyilvánítja. Otthon is tapasztalhatjuk, hogy gondot okoz a napi rutin. Nem akar enni, aludni, cipőt húzni stb. Ezek a ténykedések gyakran hisztibe torkollnak. Sajnos a dackorszak a foglalkozásokon sem maradhat el. Sőt! Itt még fokozottabban érezhetjük ennek hatását. A gyermek semmit nem akar csinálni, fordul ki a kezünkből, esetleg sír a megszokott gyakorlatoknál, merüléseknél. Úgy érezhetjük, hogy utálja az egészet, nem szeret vízbe menni, merülni. Viszont óra után rácsodálkozunk, hogy magától merül, hangosan kacag és élvezi az egészet. Akkor most, hogy is van ez? Kérdezhetjük. Szereti vagy nem? Szereti, hidd el!!! Csak nem akarja azt csinálni, amit te mondasz neki. Otthon is ez van, nem igaz? Csak itt egy foglakozás rövid ideje alatt sokkal több kötelező dologgal találkozik. Otthon eloszlik a dacos megnyilvánulások száma, a foglakozáson pedig koncentrálódik. Azaz 45 perc alatt minimum 10-15 „kötelező” (amit anya vagy az oktató mond) gyakorlat van. Mi a teendő? Órát kihagyni azért, mert „majd elmúlik és akkor jövünk” nem célravezető. Ilyenkor is érdemes órára járni, maximum nem minden feladatot csináltok meg, mert attól, hogy tiltakozik, azért ott van és hallja (még ha nem is csinálja) az utasításokat, ami azért rögzül. A dackorszak elmúlása (MERT EL FOG MÚLNI) után pedig ugyanúgy vagy még ügyesebben csinál mindent, mint előtte. Itt is érvényes, hogy ha sűrűbben tudtok jönni, akkor hamarabb túl lesztek rajta.

·         18 hónapos kortól 3 éves korig: ebben a korban még párszor felbukkanhat a dackorszak. Ekkor esetleg már nem sírással, hanem tényleges dacossággal fejezik ki az akaratukat. Feszegetik a határaikat. Itt mérik fel, hogy mi az ami már kiveri anyánál-apánál a biztosítékot. Nagyon fontos a következetesség a vízben is ugyanúgy, mint a szárazföldön. Ha valamire azt mondjuk, hogy ezt nem szabad, akkor az a 100.-ik próbálkozásnál is legyen nem. Ekkor már hatalmas vízbiztonság érzettel rendelkeznek, de nem feltétlenül biztos, hogy tényleg ki tud úszni. Ezért nagyon fontos nekik azt tanítani, hogy oktató vagy a szülő engedélye nélkül soha-de soha nem mehet a vízbe.Ezt a tanítást én mint oktató már az első órán láthatatlanul elkezdem, de fontos, hogy te mint szülő is tisztában legyél ennek a fontosságával. Egy viszont nagyon igaz, hogy ebben a korban már nagyon okosak és ügyesek. Minden meg lehet velük beszélni, mindent megértenek és nagyon szeretik a foglakozásokat. Éneklik az énekeket, mondják a mondókákat. Tudják, hogy mi mi után következik. Esetleg már a számokat  színeket is ismerik. Szóval megéri!